Pénteken este 7 órakor rendezte meg a Fűszál Együttes ötéves szülinapi koncertjét a János Zsigmond Unitárius Kollégium dísztermében, a zenekarral közönsége is együtt ünnepelt. Több okból is jentős volt a nap: ez volt a zenekar századik fellépése, és pontosan öt évvel ezelőtt ugyanebben a teremben kezdték pályafutásukat. Az elmúlt években három albumukkal ismerkedhettünk meg: Tízezer mérföld, Szélfútt barázdákon és Szem mögött, szó mögött . A koncerten elhangzottak a Fűszál-slágerek és a készülő negyedik album új dallamai is. A széles repertoárból érdemes megemlíteni egy pár megzenésített verset: Szilágyi Domokos: Virágének , Király László: Esti dal , Szabédi László: Halál házasító , és Rózsa hullató fa, Bözödi György: Lakodalmas , Szilágyi Domokos: Maszek ballada , Kányádi Sándor: Cigánytánc , Radnóti Miklós: Bájoló , József Attila: Biztató , Petőfi Sándor: A farkasok dala stb. Az esten nemcsak ezek a csodálatos dalok szórakoztatták a nagyérdeműt: a Videopontes és Zágoni Balázs filmje az együttes színpad mögötti életét mutatta be.

Az együttes tagjai elmesélték: kezdetben szórakozásból zenéltek, fejlesztették tudásukat, később egy kis segítséggel megjelent első albumuk is. Elmondta: a közeljövőben valószínű, hogy stílusuk változni fog, a műfaj azonban marad, hiszen az együttes hivatásának tartja a kulturális töltettel rendelkező zenei műfaj továbbvitelét.

Török Á. Rebeka

Szombaton a zentai színházban megtartották az Énekelt Versek IX. Fesztiválját,amelyre az idén tizenegy együttes, illetve szólista nevezett be. Közülük tízen léptek közönség elé - a felvidéki Garamvizén duó utzási nehézségek miatt nem jöhetett el -, és az ő produkciójukat értékelte a zsűri. A szervező - a Thurzó Lajos Közművelődési Központ - most is a korábbi évek hagyományát követve állította össze a zsűri névsorát, vagyis a négy állandó tag mellett értékelésre kérte fel az idei fesztivál díszvendégét, Tari István költő/képzőművészt. Akik pedig évek óta figyelemmel kísérik a fesztivált, azok a következők: Bodor Anikó (népzenekutató), Skorutyák Veronika (az Újvidéki Rádió zenei szerkesztője), Verebes Ernő (zeneszerző) és Radványi Balázs (a Kaláka együttes tagja). A zsűri véleménye szerint az idei versenynek két első helyezettje van: a zentai Trees-trió (Balog Virág László, Mészáros Anikó és Mészáros Zsuzsi), valamint a kolozsvári Fűszál együttes (Fejős Gabriella, Lakatos Sándor, Nagy Endre, Vígh Menyhárt, Kisgyörgy Tamás és Nagy Éva). Ők a zentai önkormányzat hatezer dináros fődíját, továbbá a budapesti Égtájak Határon Túli Magyar Kulturális Rendezvényszervező Iroda ajándékát - egy üveg Törley óriáspezsgőt kaptak. Harmadik helyezést ért el Barlog Károly szólista (Csóka), aki négyezer dinárt, komolyzenei CD-csomagot és könyvet kapott. Az idén nem osztott ki második díjat a zsűri. Három különdíjasa is van a fesztiválnak: a Karaván együttes (Kolozsvár) és a Csillagsugár együttes (Zenta) a budapesti Égtájak Iroda komolyzenei CD-csomagját és könyveket, az Akusztika együttes (Zentagunaras) pedig a zentai Közművelődési Központ könyvcsomagját érdemelte ki. A díjakat Juhász Attila, Zenta polgármestere és Goldschmied József, a budapesti Égtájak Iroda programigazgatója adta át.

Radványi Balázs elmondta, hogy ezúttal a kötelező vers - Tari Isván: Szorongó fehérségben - nehezebbnek bizonyult, mert a szonett forma nem rímel egyetlen korábbi zenei formulára sem. A zenészek szeretik a páros, illetve a négysoros verseket, és ez a négy-négy, három-három verssoros tagozódás már a kötelező kategóriában szétszórta a versenyzőket. A színvonal átlagosan azonban jónak mondható, és biztató az is, hogy egészen fiatalok is jelentkeztek, akik színesítették, gazdagították a fesztivált, és ez azt is jelenti egyben, hogy lesz utánpótlás. A gálaesten Tari István Kiadó a keresztút című kötetéből olvasott fel néhány hexametert és szonettet, valamint a Szorongó fehérségben versét. A fesztivál műsorát a Kaláka együttes koncertje zárta. Csak az egészség meglegyen című legújabb lemezüknek anyagát mutatták be a közönségnek a tőlük megszokott játékossággal.
Az Énekelt Versek IX. Zentai Fesztiváljának kísérőrendezvényei is voltak, ezek közé tartozott Tari István könyvbemutatója, a Kaláka Európa-napi gyermekműsora, valamint a törökkanizsai Szent György-templomban megtartott zenés áhítata.
A vers és a dal ünnepének megrendezéséhez a Tartományi Oktatási és Művelődési Titkárság (Újvidék), a zentai önkormányzat, és az Égtájak Határon Túli Kulturális Rendezvényszervező és Szolgáltató Iroda (Budapest) járult hozzá.
Sok munkával és sokak közreműködésével tartották meg a háromnapos fesztivált, köszönet illeti a szervezőket - a Thurzó Lajos Közművelődési Központ munkatársait. Ismét bebizonyították, hogy lehet valós értéket közvetíteni, amely előbb-utóbb megteremti a maga közönségét.
A műsor fölvette az Újvidéki Televízió, és művelődési programjaiban műsorára tűzi a közeljövőben.

Interjú a Fűszál együttessel

Országos Katolikus Egyetemista Találkozó

[catholic.ro] Kereszttel Európában - az idei OKET mottója. Hogyan értelmeznétek ezt?

Fűszál: Az a legnagyobb bajunk, hogy sajnos nem vehettünk részt az előadásokon, a különböző programokon. Viszont meggyőződésem az, hogy a világ legökumenikusabb szellemében folyt le ez a rendezvénysorozat - legalábbis úgy tűnt, ahogy végignéztem az embereken.

Kereszttel Európában körülbelül annyit jelent, hogy ökuménia. Attól függetlenül, hogy a protestáns felekezetek nem használják ezt a jelvényt, akkor is a kereszt szimbólumának Európában, a világon bárhol egy olyan közös szimbólumnak kell lennie, ami az embereket együvé, összekovácsolja. Természetesen a vallás, a hit, az istenfélelem vagy istenszeretet jegyében.

[catholic.ro] Mit jelent számotokra a közösség (fogalma)?

Fuszál: Ezt sokszor megpróbálták elmagyarázni nekünk mások is. Mind olyan környezetből, olyan intézményekből jövünk - teológusok vagyunk, mások színisek az utolsó száz méteren, mások képzőmuvészek, szóval mind különféle "társaságokból" jövünk -, ahol mindig hangsúlyozni próbálták az együttérzést, az együtt-cselekvést. De azt, hogy mi is a közösség, azt valójában ez az együttes mutatta meg nekünk ez idáig. Hogy ezután mi lesz, nem tudom, de remélem azt, hogy zenénkbol, dalainkból érezhető, mi a közösség, hogyan képzeljük mi ezt el.

[catholic.ro] Azt üzenitek, amit elképzeltek. Vagyis?

Fuszál: A közösség szabadságot jelent számunkra. Azt, hogy mindenki azt teheti, amit szeret, senkinek sincs megkötve keze-lába. Egymás ötleteit meghallgatjuk, megbeszéljük, hülyeségeinkre enyhén figyelmeztetjük egymást. A nyíltság az, ami miatt mindenki jól érzi / érezheti magát. Valamint van az egészben egyfajta biztonságérzet is.
Ezek vagyunk mi.

[catholic.ro] Említettétek, hogy a hét végén számos ifjúsági rendezvényen vettetek részt. Hogyan indultok neki az ilyen jellegű találkozóknak?

Fuszál: Pénteken szavalóversenyen voltunk, szombaton egy teológus hétvégén a Protestáns Teológián, most pedig itt vagyunk. Hogy mit jelent ez számunkra? - ezt elég nehéz megfogalmazni, sot elgondolni is. Nagy élmény minden találkozó, közös zenélési lehetőség.

Azokat a verseket, amiket megzenésítésre kiválasztottunk, lévén, hogy most már erre - idézőjelben - szakosodtunk, eljuttathatjuk olyan fiatalokhoz, öregekhez, bármilyen korosztályhoz, aki nem megy be egy könyvesboltba, könyvtárba, esetleg a könyvespolcig sem jut el. Van egy ilyen oldala is a dolognak. Néhány dalt eléneklünk pár helyen. Ez helyettesítheti sok embernek azt, ahová még nem jutott el ilyen szinten a magyar irodalom versolvasásában.

[catholic.ro] Van-e valamilyen koncepciója eloadásaitoknak? Fellépéstől függ-e az, hogy éppen mit énekeltek?

Fuszál: Jó példa erre a Szent György-napok Amikor a nagy színpadon játszottunk, akkor nyílván nem ugyanazt játszottuk, mint amikor a díszpolgárok avatásán a Kék teremben üldögéltünk a széken. A hangulatnak megfelelően választjuk dalainkat. Az, hogy a mai alkalomra mit választottunk. A sorrendírással szokott minden elkezdodni. Összeszedjük régi sorrendjeinket is, megnézzük, mihez van kedvünk, hangulatunk, ki a közönség - mert most ugye itt mindenki fiatal volt-, milyen az alaphangulat, mi történik az adott eseményen. Ehhez viszonyulunk hangulatban, dinamikában, egyáltalán mindenben. Eszerint alakul ki egy sorrend.

Az is elő szokott fordulni, hogy mi előkészítünk egy sorrendet, de az nem úgy alakul. Kiugrunk dalokat, helyébe hirtelen másokat teszünk. Változik ez tehát - improvizáljuk a sorrendet.

[catholic.ro] Elkövetkezo hetek hónapok tervei, koncertek?

Fűszál: Van! Lesz államvizsga, szemináriumi dolgozat.
De térjünk vissza a koncertekhez. Most hétvégén a volt Jugoszláviába megyünk, Zentára, az Énekelt versek 8. fesztiváljára, amelyen már a tavaly is részvettünk, és hadd szerénytelenkedjünk egy kicsit: volt szerencsénk elhozni a második díjat - egy elég neves zsűri megítélése alapján. Két fellépésünk is lesz ott: egyik péntek este, a másik szombaton, a vetélkedőn. Utána következo hét végén Kolozsváron lépünk fel újra, majd 31-én Baróton, a szabadtéri színpadon. A közeljövőben egyelőre ennyi.

[catholic.ro] Mennyiben tervezitek azt, hogy fuszálakként együtt maradtok?

Fuszál: Ez egy nagyon tabutéma. Adná az Isten. De nem lehet tudni. Mivel hárman is végzünk, nem lehet tudni, ki hová kerül ezután. Valószínu nem maradhatunk Kolozsváron, ezért nem lehet tudni. De - mondják a fiúk.

Fűszál lesz! A Fűszál nem fog sosem feloszlani. Legfennebb "meghal". Olyan nem lesz, hogy mindenki vesz a tarisznyáját, azt mondja: "Szerusztok!", és ezzel elrohan a szélrózsa minden irányába. Valószínű lesz majd olyan alkalom, hogy egyeseknek nem lesz majd lehetősége minden koncerten ott lenni, minden próbára eljönni, de - és remélem, hogy még jó sok év után - is lesz olyan koncert, amelyen összegyűl ez a hét ember, és ez a hét ember eljátssza ezeket a dalokat.

Azt hiszem, ezt mindenikünk így gondolja, illetve mindenki szeretné tovább folytatni, csak a lehetőségek változnak.
Hát búcsúkoncertet nem tartunk még.
Nem, itt még nem tartunk, sot nem is akarunk errol beszélni. Ugye?
Úgy, igen!

A népzenei programok még mindig "telt várat" vonzottak a XXIII. Kaláka Folkfesztiválon.

Meglehet, a Hot Jazz Band játszotta Eisemann-slágereknél szombaton este föl kellett volna állni, s azt mondani: bocsánat, én tulajdonképpen folkfesztiválra jöttem. De ha már előző nap háttérzeneként hozzászokhatott a fül a Republichoz, akkor a zárónapra akár a kispálos Lovasi András muzsikája is beleférhetett a diósgyőri Kaláka-programba.

Igaz is, a XXIII. Kaláka Folkfesztivált nem föltétlenül ezek a fellépők fémjelezték, feltűnésük mégiscsak zavarba ejtő. Egészen mostanáig hihető lehetett ugyanis, hogy akad egy olyan fesztivál ebben az országban, amely a változó ízlésvilágú magyar könnyűzenei nyarakban meg tudja őrizni egyedülállóságát. Érintetlenül hagyja a múló kordivat, hiszen huszonhárom év alapozta meg generációról generációra szálló hagyományainak hitelét.

Csak remélni lehetett, hogy nem érkezik el egy olyasféle kísérleti fordulat, mint történt az az idén, hogy a szervezők beatet, dixiet és kortárs rockot vegyítsenek a programba, a Kalákát leginkább az eredeti népzenei mufajok hangulatáért felkereső törzsközönség ámulatára. Mert a szálló por még csak-csak, de a füstgép és a szivárványszínt produkáló fénytechnika felvonultatása a várárokbeli színpadon mindeddig nemigen volt jellemző.

Ma itt, holnap ott

Félreértés ne essék: elvitathatatlan az a profi előadásmód, amit a ,,kakukktojás" zenekaroktól a közönség megkapott. Ám, ha a közreműködésük nyomán a hallgatóság fejében kavargó stílusokhoz és műfajhoz hozzáadódik a Bartók Kamaraszínház táncszínházi eloadása, akkor leginkább egy multikulturális fesztiváljövő képe bontakozik ki. Egy "Diósgyor-Sziget", az e tekintetben élenjáró hajógyári Sziget Fesztivál mintájára. Ami a Kalákát esetleg megújítani szándékozó ötletként nem föltétlenül rossz, csak most még nincs egészen kitalálva.

Mint ahogy az sem igazán, hogy mit kezdjenek azzal a közönséggel, amely "telt várat" hoz a Sebő, a Kaláka, a Muzsikás, a Budapest Klezmer Band, de akár a Folkestra muzsikájára, ellenben, ha tehetné, nem fizetné meg a napijegy árába nyilván beépített, kapcsolt könnyűzenei sztárokat. Azok egyébként is levakarhatatlanok a tizen-huszonéveseket vonzani szándékozó fesztiválok plakátjairól. Összevetésre érdemes egyébként a Kaláka és az azzal egyidoben megrendezett Hegyalja Fesztivál fellépőinek névsora, mert meglepő azonosságok fedezhetők fel.

A hely presztízse

Az pedig különösen érdekes, hogy nem kivétel ez alól a XXIII. Kaláka Folkfesztiválhoz kapcsolódó Fiatal Művészek Találkozóján muzsikáló együttesek némelyike. Példa erre a Vágtázó Halottkémek (VHK) egyik utódzenekaraként emlegetett Narco Polo, ami muzsikájának összhatásában ugyancsak nem tagadta meg a kortárs sámánzene VHK-s gyökereit.

A miskolci Arion egyik különlegessége volt, hogy bár görög zenét játszik, tagjai sorában egyetlen görög származású muzsikust sem találni. Zenéjük hangulatán és a tagok hangszerkezelésén ez azonban mit sem látszik: érezhetoen összeszokott, félprofi csapat. Mellettük a Fuszál együttes pedig azt hozta Kolozsvárról, amit manapság a mufaj nagyjai is látszólag félvállról vesznek: kortárs verseket, megzenésítve.

Kár, hogy ezek a lelkes, friss és ötletes zenét a Kalákára hozó muzsikusok kapták a fesztivál várbeli napjain a legkisebb figyelmet. A szervezőktől az átszerelések technikai malőrjeit és a csúszásokat, a nézőktől pedig az érdektelenséget. Merthogy szieszta idején, 36 fokban, ki az a bolond, aki beül egyáltalán az árnyék nélküli várudvarra?

Nyilván azok, az egymásra is kíváncsi fiatal zenészek, akik meg akarnák mutatni magukat egy olyan fesztiválon, ahol fellépni tulajdonképpen máig presztízst jelent...

- Méhes László -

Ruhaszárítóval is zenélnek, ha a helyzet úgy hozza. Legtöbb hangszerük azonban ennél hagyományosabb, és a bluesos hangzású vagy a hangsúlyosan népzenei ihletésű számaikat versekre hangszerelik. A Fűszál három alapemberével (Lakatos Sándor, Fejos Gabriella, Nagy Endre) a Bulgakov kávéházban beszélgettünk, a hároméves együttes felpörgű élménybeszámolója az alábbi interjúval kezdodött.

- Sűrűnek ígérkezik a tavasz, a decemberi születésnapi koncert óta gyakran hallani a hangotok. A tavalyi fesztiválok sikerei után milyen lesz az idei nyár?
Sanyi: Már összeállítottuk a koncertek listáját az előttünk álló félévre, olyan meghívások ezek, amelyekről régóta tudunk. Sűrú lesz a program, alig akad szabad hétvégénk. Meghívtak a Baróti Napokra, a Szent György Napokra, ezek bizony nem fesztiválok, zenei fesztivál nálunk nincs - foleg ebben a mufajban. Kénytelenek vagyunk ilyesmiért elmenni Jugoszláviáig vagy Magyarországig. Idén szeretnénk visszamenni Zentára. Nyáron amolyan turnéfélén jártunk, akkor fordultunk meg ott, a diósgyőri Kaláka Folkfesztiválon is, azt az élményt nem lehet elmesélni.
Endre: Háromnapos zenei paradicsom volt. Egyedüli erdélyi zenekarként ritkaságszámba mentünk. Elcsodálkoztak az emberek, hogy nálunk is zenélnek Erdélyben, Kolozsváron. Megtetszettünk Gryllus Dani bácsinak, sokat is köszönhetünk neki, rengeteget segített akkor nekünk.
- Milyen az itthoni közönség, amelyik már nem csodálkozik rajtatok? Hol és hogyan fogadják (be) a zenéteket?
Gabi: Az ismeretlen közönség is fogékony volt eddig, könnyen be lehetett vonni a buliba, itt is, Magyarországon is.
- Hogy fest egy kimagasló Fűszál-buli?
Endre: Persze, sokféle van. Például meghívtak a bonchidai kastélynapokra, tavaly nyáron, ott elverte az eso a szabadtéri koncertet, és akkor bezsúfolódtunk egy ennél is kisebbecske kávéházba. Minden hangosítás nélkül zenéltünk, a villanyt is elvették a faluban. Voltak románok meg angolok is, akik velünk énekelték, hogy tillárom. Teljesen ismeretlen közönséget is meg lehet fogni a hangszeres zenével.
Sanyi: Két hete meghívtak Petrozsénybe, oda négyen jutottunk el egy vendégzenésszel, tehát négyen és egy felen. Másnap Lupényba mentünk át, elég furcsán néztek ránk, de utána megtetszett nekik is a zenénk.
Endre: A petrozsényi nem hasonlít egyik erdélyi közösséghez sem. Az, hogy így fogadtak, annak a bizonyítéka, hogy a muzsikát és az élő zenét mindenütt szeretik.
Sanyi: Látszik, hogy igénylik az ilyesmit. Szeretnek új embereket látni. Legsikeresebbek egyébként a Tranzit házas bulik, amikor a hangosítás is jó. Minden alkalommal előkészítjük a koncertjeinket, nem nevezzük koncertnek azt, amire nem készülünk fel. Mindig tudjuk, hogy a versről, a szerzorol mit fogunk mondani, ki fog megszólalni.
- Eddig két albumotok jelent meg, és sorakoznak már az új szerzemények - a harmadik Fuszál-LP inkább a Tízezer mérföld bluesos vagy a Szélfúttő barázdákon népi hangzású dalaihoz csatlakozik?
Sanyi: Az új anyagban megint lesz egy Bözödi György-vers. A hangya halála, ez a címe, és arról szól, hogy a hangya belefullad az alkoholba, szóval a pálinkába. Lesznek még József Attila-, Kányádi Sándor-versek is. Lehet, hogy kicsit zúzósabb számok lesznek az eddigieknél. A hangszerek jobban fognak a népies jelleghez idomulni, kevesebb lesz a countrys hangzás benne. (Balázs Imre írta rólunk, hogy woodstockos hangulatú a zenénk.).
Endre: Arra kell koncentrálnunk, hogy az énekben is legyen népi beütés, ne legyen akkora törés ének és zenei kíséret között. A második kazettán is érződik ez az igyekezet. A harmadik albumon - ha lesz - vigyázunk majd arra is, hogy a szöveg jobban találjon a dallamhoz.
- Több magyarországi együttes zenésít meg verseket, legtöbben szintén a népzenébol indulnak ki. Sorolhatnánk itt a legnagyobbakat, a Sebőt, a Kalákát, a Szélkiáltót, a Ghymest. Van példaképetek?
Endre: Inkább a felfogásunkban nevezhetnénk őket példaképünknek. A zene megközelítésében csodáljuk a Kalákát, a Ghymesékrol nem is beszélve. Úgy tekintünk ezekre az emberekre, mint akik jól művelik ezt a műfajt. Ez a csodálat nem arról szól, hogy az ember úgy viseli a haját, mint Elvis Presley. Nagy dolognak tartom például azt is, hogy négy-öt ember annyi éven keresztül képes megtűrni egymást a zenekarban.
- Hangszerelésben mennyire látszik meg ez a csodálat, van-e olyan hangszer, amit csak ti használtok?
Sanyi: Most van egy új csodagyereke a csapatnak, o a bariton ukulele. Ez egy pici gitár. Édes kicsi hangszer, mindenki putyukálja. Minden belefér a zenénkbe, ha Tamás azt mondja, ruhaszárítóval szeretne zenélni, abba is belemegyünk, csak szóljon a zene. Az ukulele kapcsán sokan azt gondolták, hogy a Kalákát utánozzuk, de ez román gyártmány, ha akarnánk, sem tudnánk utánozni vele a Kalákát... Egyéb hangszereink: van népi hegedű, tizenkét húros gitárunk, dobozos basszusgitárunk, hathúros gitárunk, van nagydobunk, darbukánk...
Endre: Van tamburin, csutora, tikfa, doromb, zörgőtök. Ebben rizskása van, házi gyártmány.
Gabi: És a kerepelo, ezt kifelejtettétek.
- Miért éppen Fuszál?
Sanyi: Más ezzel szokta kezdeni az interjút.
Endre: Az úgy volt, hogy mikor odajutottunk, az első koncert előtt rá kellett volna írnunk a nevünket a plakátra, és gondolkodtunk, mi legyen a nevünk. Ültünk a konyhában, és az volt a fontos, ne legyen semmi hangzatos, legyen egy egyszeru, kicsi magyar szó. A fű túl rövid lett volna, és a legtöbb embernek egyéb jut eszébe róla.
Endre: Igen, így is meg szokták kérdezni, hogy mit fogyasztotok ti zenélés közben. Akkor, azt hiszem, Tamásnak jutott eszébe a név. Mert a fű kicsike, és sok van belole - ősszel megfagy, tavasszal újrazöldül.

Névjegy
A Fuszál együttes tagjai: Fejős Gabriella, Albert Csilla, Keresztes Szabolcs, Lakatos Sándor, Nagy Endre, Kisgyörgy Tamás, Vitus István. Diszkográfia: Tízezer mérföld (2001), Szélfútt barázdákon (2002). E-mail: fuszalegyuttes@email.ro

Rostás-Péter Emese

Hét (nem gonosz) fiatal, tehetséges zenész, csapatnevük szerint a Fűszál zenélt tegnap este a G.Pubban. Némelyikük még egyetemista, mások épp idén végezték tanulmányaikat. Általában versekre szereznek zenét, de vannak saját dalaik is. Az Artera Alapítvány meghívásának tettek eleget, amikor Udvarhelyre, a II. Ünnepi Játékok rendezvényre eljöttek.

A csapat két lányból és öt fiúból áll, Albert Csilla a pacsirta, o viszont most nem lehetett itt, Fejos Gabriella hegedűn játszik és énekel. Tulajdonképpen hellyel-közzel mindenki énekel, mondták a fiúk tegnap a koncert elott. Keresztes Szabolcs bűvöli a dobokat, Lakatos Sándor, Nagy Endre a gitárt, Kisgyörgy Tamás a ritmushangszereket, Vitus István (vendégzenész) a basszusgitárt. 2000 decemberében alakult a zenekar, akkor álltak öten eloször színpadra Kolozsvárott, a Brassai Sámuel Gimnáziumban, késobb kiegészült a csapat, azóta a felállás nem változott. - Mindenki tudott egy kicsit játszani valamilyen hangszeren. Kartonlapokra kiírtuk, "Tízezer mérföld", hogy kik muzsikálnak, és ennyi, így kezdődött - mondja Nagy Endre. - Külföldre is eljutottunk, válaszolják a kérdésemre, ez többnyire Magyarországot és Vajdaságot jelenti. Kaláka Folkfesztiválon voltunk Diósgyőrött, két ízben pedig az Énekelt Versek Fesztiválján Szerbiában, ahonnan díjakkal tértünk vissza, most pedig ismét Budapestre megyünk, ahol fellépünk egy tévéstúdióban. Saját szervezésű koncertekre mostanában nem nagyon futja, mert sok helyre hívnak, így nem jut idő másra. Két albumot adtak ki eddig CD-n és kazettán, de mint mondták, sok baj volt velük, mert Bukarestben problémáznak a magyar szöveggel, így az engedélyeztetés nagyon körülményes. Valószínuleg az a vesztünk, teszi hozzá Lakatos Sándor, hogy nincs menedzserünk, aki az adminisztratív ügyekkel foglalkozna. Költségvetésünk viszont elég labilis, úgyhogy nem is tudnánk megfizetni egy szakembert. Aztán meg a mi zenénk nem is arról szól, hogy koncertrol koncertre vándoroljunk. Rábólintással igyekszik mindenki igazolni ezt, majd kiderül, nem is a pénzért játszanak, sokkal inkább kedvtelésbol, ha szállás és betevő falat akad, bárhová elmennek zenélni. Az utóbbi évben sikerült kicsit megelőzniük magukat, de ez sem nyereséget jelent, hanem annyit, hogy egyik helyszínről a másikig utazzanak. Kérdésemre elmondják, az elénekelt versek skálája mind korban, mind pedig stílusban változatos. Kezdve Juhász Gyula verseitől a Király László-versekig nagyon sok szerző alkotására írtak zenét. Gyakori, hogy Nagy Endre és Lakatos Sándor szerzi az alapzenét, amihez aztán hozzáad mindenki egy keveset magából. Így kerül be egy kis bluesos hangzás, egy kis népzenei motívum. Elofordul, mesélik, hogy egyáltalán nem hasonlít a kész zeneszám a kezdeti, eredeti hangzású dalhoz. Ettol függetlenül megértésben zajlik a komponálás, és bár csak Fejos Gabriella végzett zeneiskolát, az is megtörtént már, hogy a zenekar dicséretet kapott a dalok zenei felépítésének kiválóságáért.

Barabás Blanka

A népies stílusú, hol megzenésített verseket, hol népdalt, hol rock and rollt játszó Fűszál együttes tomboló lelkesedést váltott ki a közönségből, háromszor kiáltották vissza őket a színpadra, mire végül a műsorvezető "kegyetlensége" vetett véget az örömujjongásnak.

Az élettel teli, humoros zeneszerzőkrol kiderül: civilben lelkészek és színészek. Nem kis megdöbbenést váltanak ki ezzel, a közönség talán el sem hiszi, amit hall.

Elso benyomásom a zene hasonlósága a Kaláka stílusához, kérdésemre Nagy Endre unitárius teológushallgató, a zenekar énekese elmondja: nagyon jó viszonyban vannak a Kalákával, három éve találkoztak velük Zentán az Énekelt Versek Zentai Fesztiválján. Első szereplésük alkalmával a Kaláka rögtön meghívta oket a Diósgyori Kaláka Fesztiválra, második szereplésük alkalmával Kaláka-különdíjat kaptak, harmadszorra pedig a dobogó legfelső helyét nyerték el.

Három kiadott albumuk közül 2001-ben jelent meg a Tízezer mérföld, amelyen saját dalok és és megzenésített versek találhatók, a 2002-ben kiadott Szélfútt barázdákon és a 2004-es Szem mögött, szó mögött című albumokon pedig megzenésített versek hallhatók. Zene és lelkészség viszonyáról így vallott az együttes egyik lelkésznek készülő tagja:

Az, hogy papok vagyunk, az együttes saját, belső életében előtérben van, abban, ahogyan az egymás közti kapcsolatunk alakul. De, bár Isten hirdetői vagyunk, mégsem istenes verseket éneklünk. A költészet mindent elmond Istenről s emberről, nem kell ezt külön kategóriába sorolni. Isten és ember együttes mozgatója az egész világnak, benne az összes indulatunkkal, szerelemmel, lakodalommal, környezettel, mindennel.

Mi azért kezdtünk zenélni, mert jól tudtunk együtt játszani. Nem azért csináljuk, hogy profik legyünk, hanem hogy jó hangulatot teremtsünk. Az együttes munkáját hobbiszinten végezzük, nincs kiadónk, menedzserünk, de showbiznisz nélkül is el lehet jutni valahová. S mivel nem akarunk profik lenni, őszinték lehetünk a színpadon.

Az együttesnek nincs vallásos célja, emberi célja van, s hogy az emberiben nagyon mélyen benne van a vallásos, az egy másik dolog. A szerző, akinek a versét énekeljük, lehet, hogy ateista volt. A zene világa messze ezek fölött a kategóriák fölött van.
Kezdhetnénk azzal, hogy hány felekezet van a közönségben... nem érdekes. A zene átviszi.
S mindez öt ember kezében születik, s ötünk munkája lesz együtt egy dallam.

(Szabó Réka)

A Székelyudvarhelyen is sikerrel fellépő Fűszál együttest - a G. Pubban, a Míves Emberek Sokadalmán, Kolozsvárt vagy akár Tusványoson is láthatták, hallhatták őket - ismét tetten érhetjük zenélés közben december 18-án, szombaton 20 órától. A négy évvel ezelőtt verbuválódott csapat Kolozsvárt született, a lelkes csapattagok akkoriban még egyetemre jártak, ki-ki zenélt már valamilyen hangszeren, és aztán jött egy ötlet. Szombaton negyedik születésnapjukat ünneplik, ennek örömére koncertet adnak a Jungle Music Pubban. Zenéjük nálunkfelé rendhagyónak számít, megzenésített versekkel igen szép hírnévre tettek szert, jellemző rájuk és persze zenéjükre a játékosság, a finom báj, a könnyed előadásmód. Érdemes benézni a bulira!

(bb)